A kapcsolástechnikai alrendszer (NSS)

Logikailag az OMS alatt helyezkedik el a kapcsolástechnikai alrendszer, amit NSS-nek (Network Switching Subsystem) vagy SSS-nek (Switching Subsystem) szokás rövidíteni. Ez az alrendszer egy vagy több mobil kapcsolóközpontot (MSC - Mobile Switching Center) tartalmaz, ami lényegében egy ISDN központ olyan berendezésekkel és funkciókkal kiegészítve, amelyek lehetővé teszik az előfizetők mobilitásának, jogosultságainak, azonosításának menedzsmentjét. Az MSC menedzseli a hívást, felel annak elindításáért, irányításáért, ellenőrzéséért és megszakításáért, az MSC-közi átadásért és kiegészítő szolgáltatásokért, végül díjszámlálási információk generálásáért is. Az MSC szolgáltatja továbbá a kapcsolatot a nyilvános PSTN vagy ISDN hálózatokkal.

NSS berendezés (Siemens)

Az NSS-ben található meg a honos helyzetregiszter (HLR – Home Location Register) és a látogatói helyzetregiszter (VLR – Visitor Location Register. E két helyzetregiszter az MSC-vel együtt szolgáltatja a hívási útvonalat és a GSM roaming képességeit. A mobil szolgáltató a HLR adatbázisban tartja nyilván összes előfizetőjét és az egyes előfizetésekre vonatkozó adatokat: az előfizetői azonosítókat (IMSI, MSISDN), a szolgáltatási jogosultságokat, valamint az aktuális tartózkodási hely eléréséhez szükséges irányítási információt. Logikusan egy HLR van GSM hálózatonként, bár megvalósítható elosztott adatbázis is. Ha egy előfizető felé hívás érkezik a vezérlés először mindig a HLR felé irányul, hiszen csak az innen kiolvasott aktuális adatok alapján lehet az előfizetőt megtalálni, illetve a rendszerhez való hozzáférésének jogosultságát ellenőrizni.

A VLR olyan válogatott adminisztratív információkat vesz át a HRL-ből, amelyek a hívásvezérléshez és az előfizetői szolgáltatások ellátásához szükségesek minden egyes mobil számára, amely éppen a VLR által vezérelt földrajzi területen tartózkodik. Habár minden funkcionális modul implementálható független egységként, a legtöbb kapcsolóeszköz gyártó a VLR-t implementálja az MSC-be, így minden MSC-hez tartozik egy VLR adatbázis, amely nyilvántartja, hogy aktuálisan mely előfizetők tartózkodnak az adott MSC szolgáltatási területén. Amikor egy előfizető belép egy szolgáltatási területre, a HLR-ből átmásolódnak az adatai a területileg illetékes VLR-be. (Poós) A VLR szerepe egyértelműen a HLR terhelésének csökkentése.

A hálózatot használó előfizetők adatainak hitelesítéséért a jogosultságkezelő központ (AC vagy AuC – Authentication Center) felelős. Mivel maga a rádió médium mindenki által elérhető, a felhasználók hitelesítése segítheti annak megállapítását, hogy ki mire formálhat jogot. A hitelesítés két funkcionális entitást foglal magába, a SIM kártyát a mobilban, és az autentikációs központot. Minden a HLR-ben regisztrált előfizető kap egy titkos kulcsot, ennek egy másolata a SIM kártyán tárolódik, a másik pedig a jogosultságkezelő központ védett adatbázisában van. A hitelesítés folyamán az AC egy véletlen számot generál, amit elküld a mobilnak. A mobil ezt a véletlen számot használja az előfizető titkos kulcsával és az A3 nevű rejtjelező algoritmussal, hogy generáljon egy számot, amit visszaküld az AC-nek. Ha a szám, amit a mobil küld, azonos azzal, amit az AC számolt, akkor az előfizető azonosítva van.

Minden egyes mobil készüléket egyértelműen azonosít a 15 számjegyből álló IMEI (International Mobile Equipment Identity), azaz a nemzetközi mobilkészülék azonosító szám. Az EIR (Equipment Identification Register – Készülék azonosító regiszter) nevű adatbázis tartja nyilván a hálózatbeli érvényes mobilkészülékek listáját, amiben az egyes mobil állomásokat az IMEI számuk alapján azonosítja. Segítségével lehetséges a lopott és a meghibásodott készülékeket a hálózatból egyedileg kitiltani. Az ún. fehér lista a típusengedélyezett berendezéseket tartalmazza, a szürke listán a megfigyelés alatt álló készülékek vannak, a feketelistán pedig a lopás vagy működési problémák miatt letiltott készülékek szerepelnek. Csak a fehér és szürke listán szereplő terminálok számára engedélyezett a hálózathoz való hozzáférés.

Végül a csoporthívás regiszter (GCR – Group Call Register) hivatott a csoport- és körözvényhívások felépítéséhez szükséges adatokat tárolni. (Balás)

Lap teteje