Vasútüzemi vészhívások

Magas prioritású hívások, amelyek figyelmeztetik a mozdonyvezetőket, irányítókat és más érintett személyeket az olyan szintű veszélyekre, amelyek valamennyi a meghatározott körzetet érintő vonatmozgás megállítását követelik meg (railway emergency call). A két fő fajtája a vonat vészhívás és a tolatási vészhívás, amit a hálózatnak a küldő rádió üzemmódjától függően automatikusan meg kell tudni határozni. Ha a rádió tolató módban van, akkor tolatási, minden más esetben vonat vészhívást kell kezdeményeznie.

A vonat vészhívást valamennyi a körzetben tartózkodó mozdonyvezető és irányító megkapja, és lehetőség szerint az illetékes ETCS RBC-t is informálni szükséges. A tolató vészhívást a tolatási körzetben tartózkodó valamennyi a tolatásban résztvevő felhasználó megkapja. A tolató vészhívás a kapcsolat igazoló jelentést automatikusan elnyomja.

A vészhívási folyamatok három fázisra bonthatók:

• figyelmeztetés,

• informálás,

• kapcsolat befejezése.

A figyelmeztetés fázisa azzal kezdődik, hogy a vészhelyzetet észlelő előfizető az MMI egy közvetlen kezelésével vészhívást kezdeményez. Ez azonnal továbbítódik a meghatározott célcsoportnak. Ha a kimenő hívás nem képes kapcsolatot teremteni a hálózattal, akkor a rendszer még 30 másodpercen keresztül folyamatosan próbálkozik, amelyről vizuális és akusztikus visszajelentést ad. A vészhívási funkció sikertelenségéről ugyancsak akusztikus és vizuális jelzés tájékoztat. Ha a vészhívás létrejött, akkor ennek tényére 5 másodperces hangjelzés figyelmezteti mind a kezdeményező, mind a fogadó felet, jóllehet célszerűen más-más tónusban. Ha egy vonat csak ezután érkezik az érintett területre, a jelzéseket ugyanúgy megkapja.

A figyelmeztető hangjelzés után azonnal létrejön a beszédkapcsolat, amelynek segítségével a kezdeményező fél szóbeli tájékoztatást adhat az érintetteknek a létrejött veszélyhelyzet természetéről, illetve opcionálisan a résztvevő felek is beszédet kezdeményezhetnek.

A vészhívást befejezheti a kezdeményező, a hívásban résztvevő irányító, vagy akár maga a hálózat, bizonyos - nemzeti döntésben meghatározott - beszéd nélküli idő elteltével. Ha a kezdeményező elhagyja a területet a vészhívás alatt, akkor vizuális és akusztikus jelzés figyelmeztet az elveszett hívásra.

A vasútüzemi vészhívást valamennyi bekapcsolt állapotban lévő készüléknek vennie kell tudni. A mobil készülékről érkező vészhívás esetén az irányító számára ki kell jelezni a hívó funkcionális azonosítóját, vonat esetén a vonatszámot, annak hiányában a mozdonyszámot. Opcionálisan, annak rendelkezésre állása esetén megadható még a konkrét helyinformáció is.

A későbbi vizsgálatok miatt minden vészhívásra vonatkozóan lehetővé kell tenni a küldő és a fogadó felhasználók azonosítójának tárolását. Emiatt minden résztvevő készülék megerősítést küld a vészhívásról a központnak. Vonatfedélzeten a hatósági adattároló is rögzítheti az eseményt. A visszaigazolásnak automatikusan, a felhasználó beavatkozása nélkül, attól függetlenül meg kell történni. Ennek kiváltó eseménye a vészhívás vége, vagy a vészhívási körzet elhagyása. A torlódás elkerülése végett a visszajelentés egy rövid random értékű késleltetéssel indítható, vasúti információ prioritással. A kezdeményező mobil elküldi a funkcionális azonosítóját, a a vészhívás kezdeményezésének és végének időpontját és vonat esetén a vonat- és mozdonyszámot. A fogadó rádiókészülékek elküldik funkcionális azonosítójukat és vonat esetén a vonat- és mozdonyszámot, a vészhívás első fogadásának és elvesztésének/befejezésének időpontját, valamint a küldő csoportazonosítóját. A hálózati kapcsolat esetleges elvesztésekor annak helyreállásakor a készüléknek azonnal meg kell kísérelni a visszaigazolás elküldését.

A központnak 99%-os valószínűséggel 5 percen belül meg kell kapnia a visszaigazoló jelentéseket.

Lap teteje